„Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka.”

                                                                      (Márai Sándor: Magyar borok)

Magyarországon 1826-ban Jedlik Ányos ért el eredményeket, amikor a Győrbe szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. 1828-29-ben kezdett behatóan foglalkozni a mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módjával. Ismert volt számára, hogy Genfben már régebb óta állítanak elő savanyúvizet, de ezeket az eljárásokat titokban tartották.  Az ő nevéhez fűződik a szikvíz olcsó nagyüzemi gyártása Magyarországon és az a megoldás, hogy a szifon aljáról egy cső segítségével érdemes a szódavizet kinyerni, hogy több széndioxid maradjon az italban.

Jedlik Ányos nyomán hazánkban gyorsan közkedvelt lett a mesterséges ásványvíznek is nevezett szikvíz. Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és üveg szódásszifonokban árulták, amelyek visszaválthatók voltak üresen. 

A jó szikvíznek legalább 8g/liter szén-dioxidot (MSZ 8808) kell tartalmaznia, ezért a gépekben lévő szén-dioxid nyomását, valamint a víz és gáz arányát állandóan ellenőrizni és szabályozni kell, figyelembe véve a felhasznált víz hőmérsékletét, valamint a szikvizes göngyöleg fajtáját.

Napjainkban is több rendezvény „főszereplője”, pl. a miskolci Fröccsfesztiválnak, korábban a Klubrádió szörp-szóda fesztiváljának.